Szia kedves olvasóm!

 

Mielőtt csodaszerek listáját, vagy egyéb hasznos tapasztalatokat osztanék meg veled, először bemutatkozom és megosztom veled, hogy hogyan jutottam el arra a pontra, hogy változtatni akarásból cselekvés legyen.

Nos az idén töltöttem be a 30-at.Ezennel befejeztem a növekedést testileg minden téren. Sajnos. 3 gyermek édesanyjaként nem egészen olyan testről álmodoztam, amivel rendelkezem. Tudom, örülhetnék neki, hogy nem híztam el. Persze ez nagyon szép és jó, de amikor az ember tükörbe néz és nem tud elégedett lenni a tükörképével, akkor azért ez sovány vigasz. Szóval igen. Az általános iskolában is kb. én voltam a legutolsó, aki elkezdett nőiesedni, és az sem látványosan történt. Nem a melleim nőttek, hanem a szőr a hónaljamon. Köszi természet, jó vicc volt. Az osztálytársnőimnek már hatalmas mellei voltak, engem deszkának csúfoltak. Ott már elkezdődtek azok az érzések kifejlődni, amik csak egyre erősödtek az idő előre haladtával. Később sem változott pozitívan a helyzet. A melleim mérete megrekedt a 85 B méretnél. Mielőtt bárki hőzöngeni kezdene, ehhez társult egy 177 cm-es magasság és 58 kg, emellett széles háttal is rendelkezem, így kb semmi sem látszott egy kicsit bővebb pulcsi alatt. Anyukám mindig azzal biztatott, hogy majd ha lesz gyerekem ez megváltozik és szép nagyok lesznek.

Lettek is. A szülés után vettem észre, hogy orbitális melleim lettek. Előtte a hasam mérete miatt fel sem tűnt. Eszméletlen 95 D melltartó méretre váltottam a szoptatási időszakban. Brutálisan jó érzés volt, hogy akár egy vászonzsákot is magamra vehettem volna, akkor is irtó dögösnek éreztem volna magam. Úgy éreztem, hogy faltól-falig érnek a melleim. Leírhatatlanul elégedett és boldog voltam. Igaz, amikor megetettem a fiam, akkor megcsappant a mérete és puhább lett, de amikor megtelt akkor kőkeményen álltak, mint a szilikon cicik. Büszkén feszítettem mélyebb kivágással rendelkező felsőkben, egyszerűen NŐnek éreztem magam. De mint minden csoda ez sem tartott örökké...

3 hónap alatt elapadt a a tejem és a melleim visszaredukálódtak. És ez a folyamat 3-szor játszódott le a testemen. Most 30 évesen 75 A méretű melltartókat hordok, abból is nagyon nehezen találok olyat, ami felfekszik és kényelmes. Rettenetesen frusztráló érzés, hogy 10-12 éves kislányok nagyobb mellmérettel szaladgálnak, mint én 30 évesen. A fürdőruha vásárlás kész rémálom, ugyanis egy L-es bugyihoz egy XS-es melltartót kellene vegyek, de ez sajnos a legtöbb helyen nem opció. Vagy az alsó nagyon kicsi, vagy a felső hatalmas. Rettenetes érzés amikor nyáron kitömve kell utcára menni, és a 40 fokban még az is melegít, amikor a strandon nem támaszkodhatok fel hason fekve, mert eláll a mellkasomtól a háromszög bikini és belát mindenki, amikor felpróbálok egy dögös rucit és azért kell visszatennem a polcra, mert nincs mivel kitöltenem a felső részét, így buggyosan meg nem olyan szép mint a próbababán. Tudom, hogy vannak a világon nagyobb problémák is. De nekem ez okoz közvetlen fájdalmat. Azért, mert tudom milyen érzés, amikor van. Tudom milyen, amikor elismerő tekinteteket kapok férfiaktól, tudom mennyire jó, hogy nem kell azon aggódnom, hogy felcsúszik a melltartóm a hónaljamba, amikor felnyúlok kapaszkodni a buszon. Mert nekem volt nagy mellem. Volt. És most egy 95 D méretű bőrszütyőben egy üveggolyó méretű töltet van a melleim helyén és hiányzik. Hiányzik, hogy akár melltartó nélkül is ki merjek menni az utcára. Hogy ne szégyenkezzek, ha valaki váratlanul beállít hozzám és kényelmesen, melltartó nélkül vagyok itthon. Hogy ne kelljen takargatnom a párom előtt őket, mert lógnak, kicsik és csúnyák.

30 évesen igen is büszke akarok lenni a testemre. Nagyon rég óta fontolgatom, ízlelgetem a mellnagyobbítás kérdését. Rengeteg blogot, fórumot, orvosi lapot elolvastam a témával kapcsolatban. Igen plasztikai műtét. Ez egy pár héten belül megoldaná minden gondomat. A probléma a következő: Iszonyatosan drága (a megbízható helyeken), nagy esélye van a szervezet ellenreakciójára, fájdalmas, hetekig kényelmetlenséget okoz a műtét, kiesel a munkából...stb. A kockázatok már annyira nem is érdekeltek. Az évek múlásával már fejből tudtam az összes lehetséges szövődményt. A legfőbb problémám a pénz volt. Mindig azon agyaltam, hogyan lehet ekkora összeget összespórolni (nem szerettem volna több éves hitelt, hiszen bármi történhet és akkor kész az anyagi csőd). Hát emberi fizetésből sehogy. Így jutottam el a gyógynövényekig. Innen folytatjuk....

Megosztás a facebookon